Olvasónk, Juli, aki egyébként "személyzeti tanácsadóban dolgozik, ezért a foglalkozásokkal
kapcsolatos reklámok jobban felkeltik a figyelmét", hívta fel figyelmünket egy bank és egy állásközvetítő kampányára (és még képet is küldött, köszönjük!). Szövegét alább közöljük:
Az Allianz Bank 2008 tavaszi reklámkampánya a metróban kihelyezett plakátokkal, melyen saját munkatársakat mutatnak be, eleinte tetszett, mert emberközelivé tette a bankot. Egy-egy kék blúzos/inges nőt/férfit ábrázolnak a plakátok, névvel és betöltött pozícióval. Egy idő után észrevettem, hogy a nagyobb képzettséget, fizetést és státuszt jelentő posztokban vannak ábrázolva férfiak (pl. kockázatkezelő, treasury vezető, kontroller), és a kisebbekben nők (pl. bankkártya referens, banki ügyintéző). Biztosan lehetett volna kiegyensúlyozottabban válogatni a lefotózott munkatársakat. Így viszont a reklám szerintem burkolt sztereotípia erősítés.
Hasonlóképp kicsit zavar a Randstad munkaközvetítőnek szintén a metró mozgólépcsőnél futó plakát kampánya, melyben különböző munka szakterületekhez egy arcot és keresznevet kapcsolnak. Pl. Érdekel az asszisztencia? Emese, 22 éves. És egy mosolygó nő callcenter fejhallgatóval. Feltűnő, hogy nők hirdetik az asszisztensi, ügyfélszolgálati, és HR állásokat, míg a férfiakéi a mérnöki állások, a logisztika, és a pénzügy-számvitel. Milyen érdekes lett volna egy csinos mérnöknő és egy kedves HR-es fiú!
Hát igen, kérdés, hogy egy ilyen reklám mellett az állásközvetítőben ülő konkrét munkatárs vajon mennyire válogat a felajánlandó állások közül nemek szerint? (Utóbbi kampányról egyébként a feminárium is megemlékezett.)
A
Eddig leginkább a köztéri reklámokról esett szó, és azok közül is inkább a meztelenséggel, szexualitással hirdetőkről.
Ezek a reklámok egyrészt megerősítik a káros nemi sztereotípiákat, a nők és férfiak közötti egyenlőtlen helyzetet, másrészt felerősítik a társadalom elvárásait azzal kapcsolatban, milyennek kell lennie, hogyan kell kinéznie, viselkednie egy nőnek illetve egy férfinak. Az egyre szaporodó mentális problémák, a főként fiatalok körében jellemző testképzavarok és ezzel kapcsolatos súlyos betegségek (anorexia, bulímia) is ezen hamis elvárások és sokszor elérhetetlen ideálképek erőteljességét mutatják. Amikor egy átlag magyar kb. napi 4 órát néz tévét, és a gyerekek sokszor egyedül ülnek az „elektronikus bébiszitter” előtt, el tudjuk képzelni, milyen hatása van a médiának és ezen belül a reklámoknak a gyerekek, fiatalok, a „jövő nemzedékeinek” gondolkodására, értékítéletére, társadalomképére.
Tömören három típust lehet megkülönböztetni:
Azt, hogy mi a szex, nem kell magyarázni (vagy mégis? :)), a szexizmus mibenlétét azonban annál inkább. A két fogalom nem összetévesztendő, jó esetben ugyanis közük sincs egymáshoz.
Ezt írtátok