Ezek a reklámok egyrészt megerősítik a káros nemi sztereotípiákat, a nők és férfiak közötti egyenlőtlen helyzetet, másrészt felerősítik a társadalom elvárásait azzal kapcsolatban, milyennek kell lennie, hogyan kell kinéznie, viselkednie egy nőnek illetve egy férfinak. Az egyre szaporodó mentális problémák, a főként fiatalok körében jellemző testképzavarok és ezzel kapcsolatos súlyos betegségek (anorexia, bulímia) is ezen hamis elvárások és sokszor elérhetetlen ideálképek erőteljességét mutatják. Amikor egy átlag magyar kb. napi 4 órát néz tévét, és a gyerekek sokszor egyedül ülnek az „elektronikus bébiszitter” előtt, el tudjuk képzelni, milyen hatása van a médiának és ezen belül a reklámoknak a gyerekek, fiatalok, a „jövő nemzedékeinek” gondolkodására, értékítéletére, társadalomképére.

„Ha nem tetszik, ne nézd!”

A tévét ki lehet kapcsolni, az újságokba nem kötelező belelapozni, a rádiót is el lehet zárni, ha nem tetszenek a reklámok. De mi a helyzet a köztereinkkel? Hogyan kerüljük el a teleragasztgatott metróaluljárókat, az óriásplakátokat, a reklámautókat, a hirdetéseket? Kinek és miért van joga ahhoz, hogy az egyenlőséget és az emberi méltóságot semmibe vevő képekkel és üzenetekkel árasszon el bennünket? A köztéri reklámokra szigorúbb reklámszabályozást szeretnénk!