
Az értelmező szótár szerint a szexizmus az egyik vagy másik nem alacsonyabb rendűnek való tekintését, pusztán neme miatti diszkriminációját jelenti. Kicsit bővebben, a szexizmus előítélet és értékítélet is egyben, amely legtöbbször a nők ellen irányul, az ő alacsonyabbrendűségüket fejezi ki.
Ennek okai között felsorolható, hogy évszázadokon keresztül patriarchális társadalomban éltünk, ahol a nemek között nem egyenrangúság, hanem alá-fölérendeltség volt elfogadott. A szexizmus ezen elavult hierarchikus felépítés maradványainak, az „utolsó bástyáknak” a védelmeként is felfogható, mely újra és újra arra akar rámutatni és -erősíteni: a nők nem csupán mások az élet bizonyos területein, de általában véve kevesebbek is. Elég csak végignézni a vezető pozícióban ülőkön (pl. képviselőinknek csupán 10%-a nő), elég csak az állásinterjúkra gondolni, ahol a fiatal nőket nem veszik fel, mert „hátha szülni fognak”, elég csak végignézni az akadémiai padsorokon, és láthatjuk mennyire súlyos a nemek közötti egyenlőtlenség, a nőkkel szembeni diszkrimináció, amelyet tovább erősít az előítéleteket sokszor „vicces” formában sulykoló szexizmus.
A témát nem lehet egyszerűen és kényelmesen elhessegetni azzal, hogy „na, már megint a feministák”, a szexizmus ugyanis mindenkit érint: a rasszizmushoz és más előítéletekhez hasonlóan a meglévő társadalmi hatalmi különbségeket erősíti, amely európai, demokratikus értékeket vallva mindannyiunk érdekeivel ellentétes kell, hogy legyen.
Mi úgy véljük, esélyegyenlőség nem létezhet olyan országban, ahol a szexizmus nemcsak hogy megtűrt elem, de a médiában rendszeresen felbukkanó eszköz, a „pikáns humor” forrása, amely jelen van ugyanakkor munkahelyeken, otthonokban, sőt a parlamenti folyosókon is.
Ideje felismerni, hogy a szexizmus – tekintve, hogy hátrányosan érinti „célcsoportjának” önbecsülését, önképét és így az esélyegyenlőségét is – emberi jogi kérdés. Itt az ideje, hogy egy kicsit beszéljünk róla!
(Folyt. köv.)
Ezt írtátok